Destiel Oneshot by Berna Amrott

30napos kihívás
1.téma:
Bújás,ölelkezés meztelenül
4.változat
-Castiel!-Dean azt sem tudja,mi lepi meg jobban.
 Az,hogy az angyala hívás nélkül érkezett,
vagy az,hogy teljesen meztelenül,
kitárt karokkal vár rá.
Nincs ellenére,
hisz épp végzett a forró fürdőjével,s még ő is meztelen.Csak csodálkozik,hiszCas még sosem csinált ilyet.
-Dean.-Castiel egy lépéssel átszeli a kettőjüket elválasztó távolságot,s a karjaiba szorítja a vadászát,aki rögtön viszonozza a szoros ölelést.
 A meg
könnyebbült sóhaj egyszerre szakad ki a két férfiből,ahogy tetőtől talpig érintkezik a testük.
-Hiányoztál-szólal meg Castiel,s egy lágy puszit adva szerelme hajába,magába szívja tiszta illatát.
-Te is nekem-Dean egy apró csókot lehell szerelme nyakára.-Hogy hogy itt vagy?Azt hittem,a Nagyfőnök elhalmozott melóval.
-Hiányoztál.
Látni akartalak,
mégha csak pár
percre is
-És miért vagy meztelen?
-Úgy tudom,az emberek lelkének jót tesz,
ha a szerelmükhöz simulhatnak.
Gondoltam,
meztelenül még jobb.Akkor nincs semmi,
ami elválaszt minket egymástól.
-Igazad van.
Tényleg jobb így
-öleli még szorosabban Dean az angyalát.
 Ahogy a két férfi öleli egymást,
megszűnik körülöttük a világ.Csak egymást érzékelik a testükkel és a lelkükkel.
 És Dean megérzi Castiel szárnyait maga körül.
 Az angyal a szárnyaival is átöleli a szerelmét,aki a világot jelenti a számára.Úgy érezte,ezt kell tennie,hát megtette.A szerelme ölelése olyan boldoggá teszi,
hogy nem bírt ellenállni a sürgető bizsergésnek,s kitárta szárnyait.
 Dean szóhoz sem jut.Csak lassan simogatja a puha,királykék tollakat,s beszívja a szárnyak zöldalma illatát,
ahogy belefúrja arcát a puha kékségbe.
-Finom és bársonyos-simít végig elragadtatott arccal a bal szárny teljes hosszán.-Hogy hogy láthatom?
-Mert szeretlek,
és a boldogság kitárta őket.
 Castiel testében és a szárnyaiban
fel-alá cikázik szerelme simogatása,s megborzong az
érintésétől.
-Gyönyörű-bújik vissza Dean a szárnyak ölelésébe.Még sosem látott-érzett olyan fenséges dolgot, mint a szerelme szárnyai.Csak áll az ölelésükben és boldog.
 Castiel a világ végéig és még tovább ölelné szerelmét,s élvezné az ölelését,olyan jó és megnyugtató ezt tennie.
-Sznitjae.
Sznitjae,Dean
-Tessék?-néz fel meglepetten Dean a szerelmére.
Most hallotta először énoki nyelven beszélni.
-Szeretlek.
Szeretlek,Dean-súgja mosolyogva az angyal a vadásza fülébe.
-Én is szeretlek-mosolyog Dean
Castiel szárnyába.
 A két férfi egymás ölelésének szorításában állva hallgatja,
ahogy egy ütemre dobog a szívük,s egyszerre veszik a levegőt. -Menned kell?-követi Dean szerelme felpillantó tekintetét.
-Igen.Azonnal jövök,ahogy tudok.Szeretlek.
-Szeretlek.
 A szerelmesek csókja csak egy röpke pillanat,s
Castiel eltűnik Dean karjaiból.
 A vadász nagyot sóhajt, de ahogy meglátja angyala kék szárnytollát, mosolyogva simít végig rajta.
,,Sznitjae,Cas.
Szeretlek."